Annyit iszom, hogy a bor illata
Kiszáll poromból, mikor a föld alatt leszek
Annyira, hogy ha a sírhalmomra egy korhely cimbora jön
Porom illatától is tökrészeg lesz
Miután nincs bizonyos igazság kézben
Lehetetlen kétség reményével egy egész életen át ülni
Jer hát ne tegyük le a poharat kezünkből
És ha nem tudhatom meg az igazat, mit számit: hogy józan vagyok vagy részeg
Amikor józan vagyok, tőlem az izgalom rejtve van
Mikor részeg vagyok bölcsességemben van fogyatkozás
Egy állapot van részegségem és józanságom között
Én annak a szolgálója vagyok, mert az az élet
Az én borivásom nem vigságért van
Nem kicsapongásért és vallás és illem megszegéséért
Azt akarom, hogy önkivületbe ejtsem magamat
Borivásom és részegségem ebből az okból van
Boroskupámat eltörted, oh Uram!
Előttem az életöröm ajtaját becsaptad, oh Uram.
A porral itattad meg színtiszta boromat.
Por tömje számat – de, tán részeg vagy, oh Uram?
